A kedvenc napom, péntek 13-a

5:57 Ébredek. Férjem járkál. Mi van? Fáj a szeme. Lefekszik. Felkelek, megyek szoptatni a babánkat.

6:10 Kislányom ordít: anya, anyaaaaa!! Apa bemegy. Anyaaaa!! Kiviszi pisilni. Anyaaa! Kirohanok, karomon a picivel. Puszi. Megnyugszik. Visszabújás. Kisfiamat orrszivózni kell. Oké. Aludjatok még. Vissza a szopihoz, aztán hallom, hogy nem alszanak…

7:00 Pisiltetés. Orrszívás. Kenőcsözés. Öltöztetés. Férj ébresztése. Öltözködés. Reggeli.

Nem is volt olyan gáz a nap további része (sem), leszámítva, hogy:

– babának 2 óránként peluscsere kellett,  különben kifolyt mindenhova, többieknek orrrszívás-orrfújás hasonló gyakorisággal;

– a nagyok sokat hisztiztek és veszekedtek;

– kisfiam háromszor bepisilt;

– mostam de még mindig nem hajtogattam össze a ruhát;

– filceztünk és mindenkin meglátszik;

– ebédnél nem ettek szinte semmit;

– nem tudtam aludni csak 5 percet mert váltották egymást.

Ami jó volt:

– sokat beszélgettünk az oviról;

– alapjában véve jók voltak, nem voltak futkározós kis ördögök, mint máskor ovi után;

– segítettek bepakolni az udvrról;

– összességében jól ettek;

– rendben volt a szopi is a babának.

A nátha sajnos nem javult igazán sokat. Sőt. Már mindketten benne vannak és köhögnek is. Sőt. Én is elkaptam.