Óvodába nyáron? (2. rész)

A családi “szappanopera” második része.

Tegnap nagyjából ott hagytam abba, hogy mentem a gyerekekért az óvodai nyári ügyelet első napjának délutánján.

Kint voltak az udvaron. Kisfiam a barátjával játszott, kislányom egy kis asztalnál ült az ajtótól jobbra, egyedül, és egy tálból cseresznyét evett. Az épp ott lévő óvónőtől megkérdeztem, hogy voltak a gyerekek, azt mondta, rendben volt velük minden. A gyerekek örültek nekem és egyből mesélni kezdték, hogy át kellett költöztetniük az óvodai ruhászsákot, hogy másik csoportban volt az étkezés, meg hogy a tornateremben aludtak. Azt mondták, ők a saját csoportjukba akarnak járni, nem másikba! (És milyen igazuk van, okosak!)

Szép sorjában elmagyaráztam nekik mindent:

1. mivel megkezdődött az iskolai nyári szünet, sok óvodás gyermek sem jön oviba, mert ha a nagytestvér otthon van, a kicsit sem hozzák;

2. emiatt kevés gyermek van az óvodában, annyira, hogy egy csoportban is elférnek, ezért vannak együtt az egyébként különböző csoportba járó gyerekek;

3. azért nem az ő csoportszobájukban vannak, mert az az emeleten van, és meleg van ott (felmentünk megnézni, tényleg meleg volt; el is köszöntünk a teremtől őszig);

4. lementünk az új öltözőbe, ahol átnéztem az ovis zsákot, kicsit pakolásztam a polcon, megigazítottam a benti szandálokat (hogy szokják kicsit a helyet);

5. bementünk a tornaterembe is, ahol fel voltak állítva az ágyak, gyermekeim megmutatták, melyik ágy az övék, az alvósállatok ott figyeltek a  takaró alatt. 🙂

Nagyjából ennyi volt a szemle, reméltem, ez kicsit megnyugtatja, őket, hogy végigjártuk a helyszíneket és mindent elmagyaráztam. Hazafelé már nemigen firtatták a dolgokat, csak kislányom kérdezte, hogy az ő ovis barátnője mikor jön. Mondtam, hogy csak ősszel. Azt is mondtam, hogy akkor költöznek vissza a csoportok a helyükre.

A következő két nap látszólagos nyugalomban telt, bár reggelente nem voltak igazán feldobva, sokáig kellett ölelgetni, puszilgatni őket indulás előtt, sőt, azt kérték, hogy integessek nekik a konyha ablakából! Mint két szomorú kis veréb, úgy álltak a kerítésnél, láttam rajtuk, hogy kicsit félnek, de komolyabb panasz egyik nap sem érkezett. Persze a fenti dolgokat többször el kellett magyarázni újra és újra, de ezt én teljesen természetesnek is gondoltam. Délután általában nem látszott rajtuk semmi, addigra a reggeli félelmük is elszállt. Aztán eljött a péntek, amikor is kislányom sírva ment el reggel, és kérdésemre azt válaszolta, hogy nem érzi jól magát az óvodában. Kicsit megnyugtattam azzal, hogy jön a hétvége, és akkor nem kell menni.

…

Holnap folytatjuk!

A ti gyermeketek jár óvodába nyáron?

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog Facebook-oldalához ITT.

Vegyél részt a blog nagy nyári fotóversenyén! Részletek ITT.

A héten egyedi készítésű Kalánka kiskanalat is nyerhetsz! Kattints IDE.

A kép forrása: nlcafe.hu