Minden anya más, és minden gyermek is más. Ettől kezdve pedig nincs olyan, hogy ki csinálja jól, ki csinálja rosszul, és egyébként is. Miért vagyunk egymás ellen?! Mostanában azon gondolkozom, vajon miért vannak az anyák sokszor egymás ellen. Na, persze nem mindig szemtől szembe, csak úgy, gondolatban… Miért gondolják sokan azt, hogy csak úgy jó… Tovább »

Bizonyára kíváncsi vagy a poszt második részére, miután az elsőt elolvastad ITT. Íme: De, hogy senki ne csüggedjen, aki ikreket szeretne, hozok néhány “receptet” is, amelyekkel állítólag növelhető az ikerterhesség esélye (persze sosem, ismétlem, sosem lehet biztosra menni ez ügyben). El kell különíteni azonban az egypetéjű és a kétpetéjű ikrekre vonatkozó információkat. Az egypetéjű ikrekre… Tovább »

“Én is ikreket szeretnék!” “Én is ikreket akartam!” – hallom időnként, mióta ikreim vannak. Próbáltam utánajárni annak, hogy miért is szeretne valaki ikreket? (Saját fotó) Amikor terhes lettem és kiderült, hogy ikreket várok, azt hiszem, akkoriban kezdődött. Védőnőnél, más várandós anyukákkal találkozva hangzott el először a felkiáltás. Aztán, a szülés után, amikor babakocsis sétákra indultunk…. Tovább »

Az elmúlt hetekben, úgy érzem, igazán minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy megmaradjon a nyári hangulat még egy kicsit, legalábbis a blogon 🙂  Most viszont rajtatok a sor! Megörökíthetitek ugyanis nyári színeteket egy nagyon tehetséges fotográfus segítségével!     A Tipegő Fotó és a Nő Feleség Anya Blog közös játékán a nyeremény egy műtermi, egy… Tovább »

200. poszt!!!!! Babánk most már 14 hós, igazi nagyfiú, vele az élet szép, vidám, érdekes és izgalmas, ami persze eddig is így volt. Nem tagadhatom, hogy az ikrek után felüdülés vele a lét (bár az idő nagy részében nem kettesben vagyunk, hanem négyesben 🙂 ). Nem csak azért könnyebb vele, mert már van tapasztalatom (bár ikres, de… Tovább »

Bár a “közös nevünk” ugyanaz, mindannyian mások vagyunk. A közös nevünk: ANYA. Vagyis: Anyaaa! Minden anya más, és minden gyermek is más. Még a testvérek is, még az ikertestvérek is. A kistestvérek is, a nagytestvérek is. Anyukája mindenkinek van, de mindenkinek más. Miért más? Azért, mert mindenkinek másra van szüksége. Másrészről valahogy minden kornak megvannak… Tovább »

Az úgy volt, hogy a gyerekek kérésére éppen pudingot főztem, és kisfiam már alig várta, hogy kész legyen. Az utolsó pillanatban még eldöntöttük, hogy teszünk bele kekszet is. Mivel még meleg volt a puding, a keksz hamar megpuhult benne. Én öntöttem a tálkákba, kislányom pakolta bele a kekszeket, kisfiam pedig a konyhapult mellett állva várta… Tovább »

Íme A karikás poszt folytatása! De aztán minden megváltozott. Eldöntöttem, hogy a babám méretei és a saját hordozási ismereteim keretei a csípőn hordozás kipróbálását teszik lehetővé. A kipróbálásra készülve először is megnéztem az interneten egy kötést bemutató videót, ahol láttam, hogy ez biztosan menni fog, mert egyáltalán nem nehéz! A második jel (egy égi jel), az időjárásváltozás… Tovább »

Nagyon szeretem a leveseket és a családom is, így mi minden nap eszünk levest. Szeretek nem mindennapi leveseket is főzni. Ez az itt következő szerintem ilyen. Viszont amilyen furcsán hangzik, legalább olyan finom is! A cukkinikrémleveshez az ötletet a Vacsi nálam? blogon találtam, nézelődés közben, ITT. Volt itthon vagy 6-7 darab cukkini, melyekből eleinte babafőzelék,… Tovább »

Egyik nap, amikor (nem először és vélhetően nem is utoljára) egyedül csináltam végig az esti szertartást… három gyerek, vacsora-fürdés-mese vs. tápi és alvás… most csak a babánkéra koncenrtálódik ez az írás… Mondhatom, számomra talán ez a nap mélypontja… Az esti programon általában én magam is nagyon elfáradok… Aznap, azt hiszem, a szokásosnál is sokkal jobban sikerült… ne csinálja utánam… Tovább »

Ha otthon vagy, ha munkahelyen vagy, egyedül vagy és fáradt vagy, mert sok a dolgod, mert ordít a gyerek… Ha hasogat a fejed, ha úgy érzed, a szemed rögvest lecsukódik… Ha alig várod, hogy vége legyen a napnak… … akkor némi felfrissülésre lenne szükséged! Ha nem tudsz rögvest órákra lefeküdni, otthagyni csapot-papot és elutazni, vagy… Tovább »

EZ A BLOG 150. POSZTJA! Ugye mindet olvastátok?! 🙂 Ahogy azt a Főzésem története című posztban írtam, harmadik gyermekem születése után kipróbáltam néhány ebédházhozszállítással foglalkozó céget, és az egyik étlapján találtam egy sárgarépás-cukkinis egytál ételt, amit sült hússal tálaltak. Én nagyon szeretem a süt húst és a rakott dolgokat is, ez az étel pont e kettő keverékének… Tovább »

Ilyen ez az időszak. Csak esik, esik és esik. Minden percben figyelni kell rá. De még akkor is esik, ha percekig kigúvadt szemmel nézem, és pont akkor… pont akkor hunyom be. Hiába állok, ülök ott mellette, mögötte, akkor is esik. Váratlanul. Ügyetlenül? Nem is tudom, hogy. Aztán meg persze sír. Sír, mert fáj neki. Felemelem,… Tovább »

Aki látta a Harry Pottert, annak talán ismerős lehet az időnyerő “szerkezet”. Ez egy olyan kütyü, amely segítségével vissza lehet tekerni az időt, és a közelmúltban részt venni még egy eseményen, amin nem voltál ott, azért, mert egy másik eseményen voltál. Remélem érthető. Azt ne kérdezzétek meg, hogy melyik részben van, mert a filmmemóriám csapnivaló…. Tovább »

Biztos emlékeztek még rá, hogy nem is olyan nagyon régen fogyókúrába fogtam: https://nofeleseganya.cafeblog.hu/2014/04/04/fogyj-velem/. Az első hét sikereiről számoltam be utoljára, ebben a posztban: https://nofeleseganya.cafeblog.hu/2014/04/11/fogyj-velem-1-het-2/. Azóta sok minden történt, de a legfőbb dolog az, hogy a fogyókúrás tervem sajnos füstbe ment! De nem adtam fel, csak szünetet tartok. És várok a csodára. Na, de kezdjük az elején…. Tovább »

Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek… /Zelk Zoltán: A három nyúl/ … legalább ugyanolyan régen, szeles udvar közepében egy picike kislány szaladt… …és megtalálta a csokinyulat. (ott van a kezében, higgyetek nekem!) Később pedig, amikor már icipicit nagyobb lett, húsvétkor már nem csak csokinyulat keresett… Majd, amikor zsákmányát mind… Tovább »

Időnként, ahogy az ember kicsi palántáit nevelgeti, és ahogy telnek-múlnak az otthon töltött évek… Ahogy minden nap végigcsinálod az épp aktuális napirendet és este, (hulla)fáradtan bedőlsz az ágyba… Esetleg ha marad egy kis energiád, próbálsz pihenni, kikapcsolódni, megtalálni régi barátaidat és régi önmagadat… Amikor amúgy is nagyon fáradt vagy és a gyereked mintha kitervelte volna, hogy minden pillanatban csinál valamit, ami… Tovább »

Babánk nemsokára egy éves lesz. Kanalas ételeket öt hónapos korától kap. Eleinte az evés, természetesen, sok folttal járt, de miután megtanulta szépen kinyitni a száját és bekapni a kanálról a főzeléket, minden jól alakult, sosem megy mellé semmi, és már egy jó ideje előke nélkül etetem, mert nagyon szépen, tisztán eszik. Persze ehhez le kellett… Tovább »

Közhírré tétetik! (Nagyon) hamarosan diétázni kezdek. Azért szeretnék fogyni, mert egyszerűen most már nagyon nem érzem jól magam. Érdekes módon, nem is annyira lelkileg, hanem inkább fizikailag. “Picink” közel tíz kiló, járni még nem tud, így aztán emelgethetem, cipelgethetem egész nap, fel és le, ki és be. Már fájnak a karjaim. Komolyan. A másik dolog a hátam, a… Tovább »

Nem, nem. Nem főzésről lesz szó. Ez kérem újra egy házasságról szóló poszt. Ismét nem csak nőknek! Tézis: a nő a családi tűzhely őrzője. Sokak szerint ez egy konzervatív nézet, szerintem valójában attól függ, hogy mit értünk alatta. Ha azt gondoljuk, hogy a családi tűzhely őrzése azt jelenti, hogy a nő legyen csak otthon a gyerekkel… Tovább »