Szokásos hétköznapi reggel. Babánk kel, átmegyek hozzá, megetetem, pelust cserélek. A pelenkázás közepén tartok, amikor hallom, hogy nyílik a gyerekszoba ajtaja. Kezemet szigorúan a babán tartva – nehogy leessen a pelenkázóról (nehogy, te jó, ég, már úgy rugdalózik, hogy nagyon figyelni kell rá), – tehát egyik kezemet szigorúan rajta tartva, nyújtózkodva, kitekeredve kinyitom az ajtót és kinézek…. Tovább »