Írok, olvasnak. Írok, olvasnak. Kitesznek, nem tesznek. Írok, olvasnak. Olvassa a családom. Írok, olvasnak. Olvassák a barátok. Írok, olvasnak. Olvassák az anyukák. Írok, olvasnak. Olvassák az apukák. Írok, olvasnak. Olvassák a nagymamák. Írok, olvasnak. Olvassák a nagypapák. Írok, olvasnak. És még sokan mások is, olvassák a netpapírt, Mert ha jő az este, A napjuknak vége,… Tovább »

Napközben, ahogy teszem a dolgomat, többször eszembe jut: igen, erről írok majd a blogra. Majd kis idő múlva ismét: igen, erről írok majd a blogra. Aztán este próbálom felidézni a napot és azokat a pillanatokat, amikor azt gondoltam: igen, erről írok majd a blogra. Sajnos csak a témák töredékére emlékszem. Hogy lehetnék ügyesebb? Hogy tudnám… Tovább »

A blogolásról újabban ez jut eszembe: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Sokan vannak egyedül, igazi család, barátok nélkül. Persze ők nem mind bogolnak. De akik esetleg igen, azok a hozzászólásokon keresztül beszélgetnek másokkal. Így már nem érzik egyedül magukat a problémáikkal, vagy rájönnek, hogy vannak, akiket érdekelnek a gondolataik. Vannak fórumok körül kialakult… Tovább »