Ilyen ez az időszak. Csak esik, esik és esik. Minden percben figyelni kell rá. De még akkor is esik, ha percekig kigúvadt szemmel nézem, és pont akkor… pont akkor hunyom be. Hiába állok, ülök ott mellette, mögötte, akkor is esik. Váratlanul. Ügyetlenül? Nem is tudom, hogy. Aztán meg persze sír. Sír, mert fáj neki. Felemelem,… Tovább »

Esős napokat élünk. Egyik nap mentem a gyerekekért délután. Halogattam kicsit az indulást, mert esett az eső. Vártam, hátha csendesedik. Hogy miért? Mert gyalog mentem és a gyerekeknek se esőkabátja, se esernyője nincs. Azért nincs, mert eddig itthon voltak velem és ha esett az eső, nem mentünk sehova. De most el kellett mennem értük és… Tovább »