Tavaly történt, hogy legnagyobb gyermekeim elérték a kiscsoportos kort, ezzel bekerültek a “nagykönyvbe”, azaz az óvodai forgatagba, és egyszer csak eljött a várva-várt nap, az első anyák napi ünnepségem. Ennek lassan egy éve. Talán nem emlékszem már pontosan minden pici részletére, de az érzés megmaradt. Az egész kicsit kalandosan kezdődött. Úgy egy-két héttel előbb kiírták a faliújságra, hogy mikor… Tovább »

Idén már tizedik alkalommal rendezi meg a HVG a Goldenblog versenyt, az ország legnagyobb blogversenyét. A versenyen olyan blogok indulhatnak, melyek már rendelkeznek némi ismertséggel, és megfelelnek az előírt követelményeknek. A szervezők elmondása szerint idén a tartalomé a főszerep, vagyis az olyan blogoké, melyek az olvasók számára hasznos és értékes tartalmat közvetítenek. A blogokat így hat, egyértelműen… Tovább »

Bizonyára kíváncsi vagy a poszt második részére, miután az elsőt elolvastad ITT. Íme: De, hogy senki ne csüggedjen, aki ikreket szeretne, hozok néhány “receptet” is, amelyekkel állítólag növelhető az ikerterhesség esélye (persze sosem, ismétlem, sosem lehet biztosra menni ez ügyben). El kell különíteni azonban az egypetéjű és a kétpetéjű ikrekre vonatkozó információkat. Az egypetéjű ikrekre… Tovább »

“Én is ikreket szeretnék!” “Én is ikreket akartam!” – hallom időnként, mióta ikreim vannak. Próbáltam utánajárni annak, hogy miért is szeretne valaki ikreket? (Saját fotó) Amikor terhes lettem és kiderült, hogy ikreket várok, azt hiszem, akkoriban kezdődött. Védőnőnél, más várandós anyukákkal találkozva hangzott el először a felkiáltás. Aztán, a szülés után, amikor babakocsis sétákra indultunk…. Tovább »

Az elmúlt hetekben, úgy érzem, igazán minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy megmaradjon a nyári hangulat még egy kicsit, legalábbis a blogon 🙂  Most viszont rajtatok a sor! Megörökíthetitek ugyanis nyári színeteket egy nagyon tehetséges fotográfus segítségével!     A Tipegő Fotó és a Nő Feleség Anya Blog közös játékán a nyeremény egy műtermi, egy… Tovább »

Ha gyermekkel utazunk, mindenképp fel kell készülnünk néhány nem várt eseményre… A szituáció tehát a következő: nagy nehezen becsomagoltatok, beültetek, elindultatok, és akkor… Gyermeked szól, mert – éhes, – szomjas, – pisilnie kell, – kakilnia kell, – melege van, – fázik, – nyomja az ülés, – rosszul van, – fáj a feje, füle, haja, –… Tovább »

Családban, barátoktól hallottam furcsa történeteket gyermekekről. Amolyan para-történeteket, para-gyerekekről, para-jelenségekről. Ha a ti gyermeketekkel is történt hasonló, írjátok meg nekem! Nemrégiben barátnőm jött hozzánk, és azt kérdezte: “A te gyerekeid nem beszélnek szellemekről?” “Nem.” – mondtam. Erre ő: kolléganőjének vannak két éves iker unokahúgai. Egyik alkalommal ebédeltek, négyen. Két gyermek, anyuka, nagynéni. Erre az egyik… Tovább »

Itt az augusztus, és örömteli hírem van számotokra. Mivel egy évvel ezelőtt indult a blogom, így sok-sok meglepetésre számíthattok ebben a hónapban. (Persze ez a többiben is így volt, de most kicsit fokozottabb lesz a hangulat.) Egyrész nagyon jó posztok lesznek; másrészt szeretném, ha az új olvasók kicsit megismernék a blogot, így a napi szösszenetekbe… Tovább »

Véget ért a nagy nyári családi szappanopera mind az öt része (1. 2. 3. 4. 5.), így most már bizton jelenthetem: ikreink sikeresen abszolválták az első óvodai évet. Kiscsoport kipipálva! Ebből az alkalomból írom le az első óvodai hét történéseit, annak könnyűségét, nehézségét, ami ezzel járt. 2013. szeptember 2. Az ikrek első napja az oviban…. Tovább »

A családi szappanopera ötödik, egyben befejező része. Tegnap ott hagytuk abba, hogy miután családilag mandulagyulladást kaptunk, sikerült orvoshoz mennünk és antibiotikumot kapnunk mindenki számára, ezzel elkezdődött az öt napos gyógyulási kúra. De még mielőtt letelt volna az öt napos kúra és minden happy lett volna, a fülészetet követő napon, délelőtt, úgy tizenegy óra felé, amikor épp… Tovább »

Íme családunk nyári “szappanoperájának” harmadik része. Tegnap ott tartottunk, hogy az óvodai ügyelet negyedik napjának reggelén kislányom sírva ment el. Majd a következő nap… Szombaton, a délutáni alvás után beütött a krach. Kislányom, aki nagyon szeret aludni és mindig jó alvó volt, ordító sírással ébredt. Azt kiabálta: “Anya, anya!” – és panaszolta, hogy nagyon fáj… Tovább »

A családi “szappanopera” második része. Tegnap nagyjából ott hagytam abba, hogy mentem a gyerekekért az óvodai nyári ügyelet első napjának délutánján. Kint voltak az udvaron. Kisfiam a barátjával játszott, kislányom egy kis asztalnál ült az ajtótól jobbra, egyedül, és egy tálból cseresznyét evett. Az épp ott lévő óvónőtől megkérdeztem, hogy voltak a gyerekek, azt mondta,… Tovább »

Ahogy a múlt héten ígértem, az antibotikumos napi szösszenet történetét hozom nektek. Családi “szappanopera”, első rész. Azt hiszem, minden azzal kezdődött, hogy vége lett az iskolának, és ezzel az óvodában is megkezdődött az ügyeleti időszak. Bár korábban érdeklődtem az egyik óvónőnknél arról, hogy mi várható, csak annyi volt a válasz, hogy kevés gyerek lesz ott,… Tovább »

Az úgy volt, hogy a gyerekek kérésére éppen pudingot főztem, és kisfiam már alig várta, hogy kész legyen. Az utolsó pillanatban még eldöntöttük, hogy teszünk bele kekszet is. Mivel még meleg volt a puding, a keksz hamar megpuhult benne. Én öntöttem a tálkákba, kislányom pakolta bele a kekszeket, kisfiam pedig a konyhapult mellett állva várta… Tovább »

Nagyon szeretem a leveseket és a családom is, így mi minden nap eszünk levest. Szeretek nem mindennapi leveseket is főzni. Ez az itt következő szerintem ilyen. Viszont amilyen furcsán hangzik, legalább olyan finom is! A cukkinikrémleveshez az ötletet a Vacsi nálam? blogon találtam, nézelődés közben, ITT. Volt itthon vagy 6-7 darab cukkini, melyekből eleinte babafőzelék,… Tovább »

Ha otthon vagy, ha munkahelyen vagy, egyedül vagy és fáradt vagy, mert sok a dolgod, mert ordít a gyerek… Ha hasogat a fejed, ha úgy érzed, a szemed rögvest lecsukódik… Ha alig várod, hogy vége legyen a napnak… … akkor némi felfrissülésre lenne szükséged! Ha nem tudsz rögvest órákra lefeküdni, otthagyni csapot-papot és elutazni, vagy… Tovább »

Úgy 8-fél 9 felé, amikor épp besötétedik, miután a gyerekeket lefektettem, megkezdem esti szeánszomat a konyhában. Van ennek egy bizonyos hangulata. Senki nem zavar, beleményedhetek a konyhaművészet tudományának rejtelmeibe. Először is kipakolom a mosogatógépet, majd bepakolom a szennyes edényeket, és ha megtelt, el is indítom. Ha esetleg még nem telt volna meg, a főzés végére… Tovább »

Reggeleink, mostanában… Vol. 1. Kinyitom a szemem. Az órára nézek. 6 óra 10 perc. A lábaim bizseregni kezdenek. Juhi, futni megyek! Férjem és a gyerekek még alszanak. A fürdőszobában felveszem a tréninget, majd futócipőt húzok, és már megyek is ki az ajtón. Halkan kulcsolok ki, nehogy valakit felébresszek. A kapu felé haladva magamba szívom a… Tovább »

Ahogy azt az előző posztban (ITT) említettem, úgy egy hónappal ezelőtt, az előző újhold környékén, megváltozott az életem. Nem csak annyi történt, hogy sportolni kezdtem, hanem némiképp átrendeződött a napirendem, és ezáltal egyrészt kicsivel több időm van magamra és a féjemre, valamint több mindent tudok elvégezni egy nap alatt. De nézzük a tényeket. Reggel, ha tudok 6… Tovább »

EZ A BLOG 150. POSZTJA! Ugye mindet olvastátok?! 🙂 Ahogy azt a Főzésem története című posztban írtam, harmadik gyermekem születése után kipróbáltam néhány ebédházhozszállítással foglalkozó céget, és az egyik étlapján találtam egy sárgarépás-cukkinis egytál ételt, amit sült hússal tálaltak. Én nagyon szeretem a süt húst és a rakott dolgokat is, ez az étel pont e kettő keverékének… Tovább »