Úgy 8-fél 9 felé, amikor épp besötétedik, miután a gyerekeket lefektettem, megkezdem esti szeánszomat a konyhában. Van ennek egy bizonyos hangulata. Senki nem zavar, beleményedhetek a konyhaművészet tudományának rejtelmeibe. Először is kipakolom a mosogatógépet, majd bepakolom a szennyes edényeket, és ha megtelt, el is indítom. Ha esetleg még nem telt volna meg, a főzés végére… Tovább »

Főzésem történetének kezdete a régmúlt homályába vész. Azért kivillan néhány, élesebben látszó kép, például, ahogy állok a kis sámlin nagymamámnál, és sodrom a nudlit. Akkoriban a mákos nudli volt a kedvencem. Amikor elmentem nagymamámhoz, és megkérdezte, mi legyen az ebéd, mákos nudli volt a válasz. Kicsit voltam csak nagyobb, amikor a szilvás gombóc készítésébe is beszálltam. Aztán emlékszem… Tovább »

A sötétség minden télen beborít minket. Persze nem annyira, mint egyes, tőlünk északabbra fekvő országokban, ahol szinte egész télen szinte egészen sötét van, de már napok óta észreveszem, hogy nagyjából reggel fél nyolc felé világosodik csak. A lakásban még fél kilenckor is elviselem, sőt, igénylem a lámpafényt. Délután pedig már fél három körül felkapcsolom, pedig állítólag… Tovább »