Elengedni. Milyen érdekes szó. Mit engedünk el? Elengedjük valaki kezét. Elengedjük a kapaszkodót. Elengedjük, ami bánt. Te tudsz elengedni? Elengedni az elengedhetetlent. Eredetileg ez lett volna a cím, de amikor odaírtam: “elengedni”, úgy éreztem, elég ennyi is. Elengedtem. Az elengedhetetlent. Végre! Mostantól könnyű vagyok! Nem engedem, hogy nyomasszanak a napi dolgok. Nem engedem, hogy bosszantó… Tovább »

A családi szappanopera ötödik, egyben befejező része. Tegnap ott hagytuk abba, hogy miután családilag mandulagyulladást kaptunk, sikerült orvoshoz mennünk és antibiotikumot kapnunk mindenki számára, ezzel elkezdődött az öt napos gyógyulási kúra. De még mielőtt letelt volna az öt napos kúra és minden happy lett volna, a fülészetet követő napon, délelőtt, úgy tizenegy óra felé, amikor épp… Tovább »

Már nagyon régóta készülök valamire, csak eddig halogattam… Az idén is, mint minden évben, tavasszal történt. Ahogy megérintettek az első napsugarak és lengedezni kezdett az első tavaszi szellő, belém hasított a felismerés, hogy itt a rendrakás, takarítás, selejtezés ideje! Persze egy ilyen felindulás után nem kezdem el azonnal kipakolni a szekrényeket és kiszórni a már nem… Tovább »

Egy év. Ennyi telt el a második szülésem óta. (Elsőre ikreink lettek, így lett három porontyunk.) Az első terhességem alatt 22 kilót híztam, a második alatt 17-et. Az első után 17-et tudtam leadni, a második után… ööö… ezidáig tizet. A maradék hetet mostanában (a következő fél év során) tervezem. (Ha mindez sikerül, akkor még 5… Tovább »

Világ életemben féltem a pókoktól. Azt hiszem, ez nem kóros jelenség egy nőnél, nálunk meg egyébként is családi hagyomány. Anyukám a békáktól fél, megboldogult nagynéném az egerektől. Csak nagymamámat nem tudom, mitől fél. De ő az a régi vágású nagyi, aki nagyon jól tudja, hogy miből lesz a cserebogár, így aztán valószínűleg semmitől. Ez a bizonyos… Tovább »