Tegye fel a kezét, azaz nyomjon egy lájkot, aki kapott már ajándékot a gyermeke születésnapján. (Ha ugyanazon a napon születtetek, az nem ér!) 🙂 Jelentem, én kaptam. Azt is elárulom, hogy már nem először! 🙂 Nemrégiben gyermekeinknek születésnapja volt, mi meg, apa és én, persze készülődtünk, ajándékot vettünk, tortát készítettünk… Megbeszéltük, hogy aznap korábban jön… Tovább »

Itt az augusztus, és örömteli hírem van számotokra. Mivel egy évvel ezelőtt indult a blogom, így sok-sok meglepetésre számíthattok ebben a hónapban. (Persze ez a többiben is így volt, de most kicsit fokozottabb lesz a hangulat.) Egyrész nagyon jó posztok lesznek; másrészt szeretném, ha az új olvasók kicsit megismernék a blogot, így a napi szösszenetekbe… Tovább »

Elengedni. Milyen érdekes szó. Mit engedünk el? Elengedjük valaki kezét. Elengedjük a kapaszkodót. Elengedjük, ami bánt. Te tudsz elengedni? Elengedni az elengedhetetlent. Eredetileg ez lett volna a cím, de amikor odaírtam: “elengedni”, úgy éreztem, elég ennyi is. Elengedtem. Az elengedhetetlent. Végre! Mostantól könnyű vagyok! Nem engedem, hogy nyomasszanak a napi dolgok. Nem engedem, hogy bosszantó… Tovább »

Egyszer réges régen, amikor az ikrek még pelenkás és igen pici korban voltak, férjem egyik bevásárló körútján útba ejtette azt a bizonyos bababoltot, ahol mi nagyon sok mindent vettünk és veszünk. Már nem emlékszem, mi kapcsán, de valamelyik eladó azt mondta neki, hogy az a jó, amikor még pelusosak a gyerekek, mert a pelenkázás által különleges… Tovább »