A családi szappanopera ötödik, egyben befejező része. Tegnap ott hagytuk abba, hogy miután családilag mandulagyulladást kaptunk, sikerült orvoshoz mennünk és antibiotikumot kapnunk mindenki számára, ezzel elkezdődött az öt napos gyógyulási kúra. De még mielőtt letelt volna az öt napos kúra és minden happy lett volna, a fülészetet követő napon, délelőtt, úgy tizenegy óra felé, amikor épp… Tovább »

Ünnepi sorozatom harmadik részében két bejegyzésemet ajánlom Nektek, amelyek szintén egy kényes témát feszegetnek, mégpedig azt, hogy kire bízzuk a picinket? Ez nem könnyű, hiszen nagyjából ugyanannyira vágyunk arra, hogy kicsit kikapcsoódjunk egy gyerekmentes délután vagy este keretében, mint hogy a picinkkel legyünk. Még ha meg is találtuk a megfelelő személyt, aki vigyáz majd szemünk… Tovább »

Amikor megszülettek az ikreink, eleinte nem is éreztem, hogy valami elkezdődött. Tele voltam szeretettel, energiával. Egy hetet töltöttünk kórházban, ahol gyógyulgattam és szoptattam a piciket. Amikor beléptünk lakásunk ajtaján (ahova a szülés előtt egy héttel költöztünk be), az első pelenkázáskor még volt bennem egy kis para: mit fogok én ezzel a KÉT zsemlegombóccal kezdeni egyedül?… Tovább »

Ahogy túléltük az etetés okozta álmatlanságot és fáradtságot, illetve már szakavatott mozdulatokkal végezzük ezt és minden eshetőségre fel vagyunk készülve; azaz tudjuk, mi vár ránk, ikreinkkel újabb kihívások elé nézünk. Az egyik ilyen téma: a játszótér! Hogy menjünk játszótérre két gyerekkel? A játszótérre való eljutás általában egy külön történet, de ha már ott vagyunk, mit kezdjünk… Tovább »

Kicsit messziről kezdem, de régebben valójában szerettem a házimunkát. Hogy mi a régebben az én esetemben? Amikor a kollégiumból kiköltözve saját kis – egyébként nagyrészt svájci frankhitlere vásárolt – lakásomban éldegéltem egyedül. Ez a korszak nem tartott ugyan sokáig, hiszen találkoztam életem párjával, akit szerencsére első ránézésre fel is ismertem, vagyis nem csak egy “férfi”… Tovább »