Íme családunk nyári “szappanoperájának” harmadik része. Tegnap ott tartottunk, hogy az óvodai ügyelet negyedik napjának reggelén kislányom sírva ment el. Majd a következő nap… Szombaton, a délutáni alvás után beütött a krach. Kislányom, aki nagyon szeret aludni és mindig jó alvó volt, ordító sírással ébredt. Azt kiabálta: “Anya, anya!” – és panaszolta, hogy nagyon fáj… Tovább »

Ahogy a múlt héten ígértem, az antibotikumos napi szösszenet történetét hozom nektek. Családi “szappanopera”, első rész. Azt hiszem, minden azzal kezdődött, hogy vége lett az iskolának, és ezzel az óvodában is megkezdődött az ügyeleti időszak. Bár korábban érdeklődtem az egyik óvónőnknél arról, hogy mi várható, csak annyi volt a válasz, hogy kevés gyerek lesz ott,… Tovább »

Ilyen ez az időszak. Csak esik, esik és esik. Minden percben figyelni kell rá. De még akkor is esik, ha percekig kigúvadt szemmel nézem, és pont akkor… pont akkor hunyom be. Hiába állok, ülök ott mellette, mögötte, akkor is esik. Váratlanul. Ügyetlenül? Nem is tudom, hogy. Aztán meg persze sír. Sír, mert fáj neki. Felemelem,… Tovább »