Hogyan? Pilatesszel. Szeretem.Miért szeretem a Pilatest? A válaszom röviden ennyi: négy hónap alatt mínusz négy kiló és mínusz két nadrágméret. Ezt ki kell próbálnod! Itt a tavasz, a nagy fogadalmak ideje, de az időjárás és a napfényből áradó meleg és energia nagyon kellemesen segít a sportolással kapcsolatos tervek megvalósításában. Nyárig még formába jöhetsz!  (A kép… Tovább »

Végre! Itt a tavasz! A kedvenc évszakom! Tudom, tudom. Csak a naptár szerint van tavasz. Az igazi, valódi tavaszi hangulatra, a melengető napsütésre és a csodás virágokra még kicsit várni kell, de azt hiszem lélekmelengető érzés mostantól, ha ránézel a naptárodra és azt látod: március! Ugye, hogy ugye? Közeleg a nőnap, közeleg a március 15-i ünnepnap… Tovább »

Szeretem az anyukámat, hiszen… … ő hozott engem világra, tehát nélküle én nem léteznék; … ő táplált, növesztett engem (finom ételekkel etetett és etet most is); … ő mosdatott meg minden este (és nagyon régen napközben is akár), hogy tiszta és illatos legyek; … ő mosott rám sok évig, hogy mindig tiszta ruhában járhassak; … ő ápolt, amikor… Tovább »

Minden anya más, és minden gyermek is más. Ettől kezdve pedig nincs olyan, hogy ki csinálja jól, ki csinálja rosszul, és egyébként is. Miért vagyunk egymás ellen?! Mostanában azon gondolkozom, vajon miért vannak az anyák sokszor egymás ellen. Na, persze nem mindig szemtől szembe, csak úgy, gondolatban… Miért gondolják sokan azt, hogy csak úgy jó… Tovább »

Tegye fel a kezét, azaz nyomjon egy lájkot, aki kapott már ajándékot a gyermeke születésnapján. (Ha ugyanazon a napon születtetek, az nem ér!) 🙂 Jelentem, én kaptam. Azt is elárulom, hogy már nem először! 🙂 Nemrégiben gyermekeinknek születésnapja volt, mi meg, apa és én, persze készülődtünk, ajándékot vettünk, tortát készítettünk… Megbeszéltük, hogy aznap korábban jön… Tovább »

Itt az augusztus, és örömteli hírem van számotokra. Mivel egy évvel ezelőtt indult a blogom, így sok-sok meglepetésre számíthattok ebben a hónapban. (Persze ez a többiben is így volt, de most kicsit fokozottabb lesz a hangulat.) Egyrész nagyon jó posztok lesznek; másrészt szeretném, ha az új olvasók kicsit megismernék a blogot, így a napi szösszenetekbe… Tovább »

A DIY/kézműveshét zárásaként szintén egy vendégposztot olvashattok. Van gyereked? Le tudod foglalni? Gyakran játszol időtetriszt? Íme, néhány egyszerű ötlet az Időtetrisz blog szerzőitől! Az Időtetrisz blog gazdája négy, folyton ötletelő, kreatív édesanya, akik eleinte egymásnak adtak DIY, azaz csináld-magad-tippeket, valamint megbeszélték azt is, hogy ki, milyen játék-ötletekkel szereti lefoglalni a csemetéjét. A blogot azért indították útjára, hogy a… Tovább »

Évekkel ezelőtt akadtam rá véletlenül egy oldalra, akkor, amikor még volt egy nagy tervem, miszerint megtanulok varrógéppel varrni. De aztán születtek a gyerekek, és valahogy még mindig nem jutottam el tanfolyamra… Persze, lehet, hogy nem is kell tanfolyam, csak egy varrógép és némi szabadidő, de eddig sem jutottam még el. Mostanában… mással vagyok elfoglalva, mely elfoglaltság termékeit ti… Tovább »

Jelmezkészítés nyáron?! Igen, ha a gyermek szeretné, én kapható vagyok rá. És te? Az úgy volt, hogy ikreim óvodások lettek múlt szeptemberben. Aztán, január közepén, egyszer csak megjelent a csoport üzenőfalán, hogy nemsokára farsang lesz! Amikor elolvastam, kicsit izgulni kezdtem, hogy vajon milyen jelmezt fognak majd kérni, és vajon hogy fogom elkészíteni… De aztán minden… Tovább »

A cím lehetne akár idézőjeles is, valahogy így: “kézműveskedésem” “története”… Először is azért, mert egyáltalán nem vagyok profi kézműveskedő (viszont lelkes); másodszor pedig: lehet ezeknek a tevékenységeknek egyáltalán története?! Nézzük. Kézműveskedésem kezdetei a régmúltba, pontosabban általános iskolás koromra nyúlnak vissza. Akkor ugyanis, vagyis az ősidőkben, volt olyan, hogy háztartástan tantárgy, ahol sütöttünk, főztünk, varrni, hímezni, kötni… Tovább »

Kedves Olvasóim! Fogadjátok szeretettel a DIY/kézműveshét első posztját, mely egy vendégposzt, és A napfény illata blog szerzője, Rácz Anikó írta. Nekem nagyon tetszik! (A félkövérrel szedett szavakra kattintva az ötletek elkészítésének receptjeihez juthattok el! Kellemes inspirálódást kívánok! 🙂 ) A címe:  ANYACSAVAR Néhány évvel ezelőtt a kisfiam óriási csillogó szemekkel szaladt be hozzám a konyhába: “Anya, anya!… Tovább »

Bár a “közös nevünk” ugyanaz, mindannyian mások vagyunk. A közös nevünk: ANYA. Vagyis: Anyaaa! Minden anya más, és minden gyermek is más. Még a testvérek is, még az ikertestvérek is. A kistestvérek is, a nagytestvérek is. Anyukája mindenkinek van, de mindenkinek más. Miért más? Azért, mert mindenkinek másra van szüksége. Másrészről valahogy minden kornak megvannak… Tovább »

Elengedni. Milyen érdekes szó. Mit engedünk el? Elengedjük valaki kezét. Elengedjük a kapaszkodót. Elengedjük, ami bánt. Te tudsz elengedni? Elengedni az elengedhetetlent. Eredetileg ez lett volna a cím, de amikor odaírtam: “elengedni”, úgy éreztem, elég ennyi is. Elengedtem. Az elengedhetetlent. Végre! Mostantól könnyű vagyok! Nem engedem, hogy nyomasszanak a napi dolgok. Nem engedem, hogy bosszantó… Tovább »

Íme A karikás poszt folytatása! De aztán minden megváltozott. Eldöntöttem, hogy a babám méretei és a saját hordozási ismereteim keretei a csípőn hordozás kipróbálását teszik lehetővé. A kipróbálásra készülve először is megnéztem az interneten egy kötést bemutató videót, ahol láttam, hogy ez biztosan menni fog, mert egyáltalán nem nehéz! A második jel (egy égi jel), az időjárásváltozás… Tovább »

Amikor először megláttam a facebook-on Lujzus egyik kendőjét és rákattintva a képre, továbbmentem a fb oldalára is, ahol tüzetesen megnéztem mindent, azt mondhatom, nagyon tetszett, amit láttam. Szerintem szemet gyönyörködtető dolgokat készít. Én igazából még nem láttam hozzá hasonlót Magyarországon, aki saját anyagokból, különleges technikával, ennyi féle hordozóeszközt készítene. Itt nem csak arra gondolok, hogy készít… Tovább »

Már nagyon régóta készülök valamire, csak eddig halogattam… Az idén is, mint minden évben, tavasszal történt. Ahogy megérintettek az első napsugarak és lengedezni kezdett az első tavaszi szellő, belém hasított a felismerés, hogy itt a rendrakás, takarítás, selejtezés ideje! Persze egy ilyen felindulás után nem kezdem el azonnal kipakolni a szekrényeket és kiszórni a már nem… Tovább »

Egyik nap, amikor (nem először és vélhetően nem is utoljára) egyedül csináltam végig az esti szertartást… három gyerek, vacsora-fürdés-mese vs. tápi és alvás… most csak a babánkéra koncenrtálódik ez az írás… Mondhatom, számomra talán ez a nap mélypontja… Az esti programon általában én magam is nagyon elfáradok… Aznap, azt hiszem, a szokásosnál is sokkal jobban sikerült… ne csinálja utánam… Tovább »

Reggeleink, mostanában… Vol. 1. Kinyitom a szemem. Az órára nézek. 6 óra 10 perc. A lábaim bizseregni kezdenek. Juhi, futni megyek! Férjem és a gyerekek még alszanak. A fürdőszobában felveszem a tréninget, majd futócipőt húzok, és már megyek is ki az ajtón. Halkan kulcsolok ki, nehogy valakit felébresszek. A kapu felé haladva magamba szívom a… Tovább »

Ahogy azt az előző posztban (ITT) említettem, úgy egy hónappal ezelőtt, az előző újhold környékén, megváltozott az életem. Nem csak annyi történt, hogy sportolni kezdtem, hanem némiképp átrendeződött a napirendem, és ezáltal egyrészt kicsivel több időm van magamra és a féjemre, valamint több mindent tudok elvégezni egy nap alatt. De nézzük a tényeket. Reggel, ha tudok 6… Tovább »

Aki látta a Harry Pottert, annak talán ismerős lehet az időnyerő “szerkezet”. Ez egy olyan kütyü, amely segítségével vissza lehet tekerni az időt, és a közelmúltban részt venni még egy eseményen, amin nem voltál ott, azért, mert egy másik eseményen voltál. Remélem érthető. Azt ne kérdezzétek meg, hogy melyik részben van, mert a filmmemóriám csapnivaló…. Tovább »