Amikor megszülettek az ikreink és nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a barátnőimmel a kapcsolattartás ezentúl nem lesz olyan egyszerű, és időnként igen egyedül éreztem magam (nekik akkor még nem voltak gyerekeik és nem tudtam ezeket a témákat megbeszélni velük), titokban mindig arra számítottam, amit egyébként az interneten olvastam, hogy ha majd fogok járni a gyerekekkel játszótérre és… Tovább »

Amikor megszülettek az ikreink, eleinte nem is éreztem, hogy valami elkezdődött. Tele voltam szeretettel, energiával. Egy hetet töltöttünk kórházban, ahol gyógyulgattam és szoptattam a piciket. Amikor beléptünk lakásunk ajtaján (ahova a szülés előtt egy héttel költöztünk be), az első pelenkázáskor még volt bennem egy kis para: mit fogok én ezzel a KÉT zsemlegombóccal kezdeni egyedül?… Tovább »

A rend, az a fránya rend és az állandó rendrakás! Gondolom senkinek nem kell bemutatni a kisgyerekek által lakott területek veszélyeit, amikor az ember olyan dologra lép rá, amire nem is gondolna (mióta sikerült néhány kék-zöld foltot szereznem a talpamra, ami nagyon is fájt és igencsak nehezen múlt el, szigorúan papucsban járok itthon)… Mióta ők is… Tovább »

Ma van advent első hétfője. Ebből következik, hogy tegnap volt advent első vasárnapja. Idén először készítettem kis családunk számára adventi koszorút és ajtódíszt. Annak örömére tettem ezt, hogy a “hozzávalókat” a saját kertünkből tudtam összeszedni. A gyerekeknek nagyon tetszik. De nem a koszorú, hanem az, hogy meggyújtottuk a gyertyát és ők elfújhatták. Ma megint kérték,… Tovább »

A titokzatos csizmaevő szörny  címmel várhatóan hétfőn, december 2-án egy új, különleges mesekönyv jelenik meg. Benne van az én mesém is. A könyv már előrendelhető, itt: http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/gyerekirodalom/mesek/a-titokzatos-csizmaevo-szorny-igaz-tortenetek-valodi-gyerekekrol Egy kis kedvcsináló: Különleges mesekönyv igaz történetekkel valódi gyerekekről: Marciról, Julcsiról, Csabiról, Zsófiról, Bencéről, Norbiról, Napsugárkáról, Áronról, Balázsról, Liliről, Nándiról, Violáról, Lackóról és Vincéről.  A titokzatos csizmaevő szörny… Tovább »

A mai napon számomra furcsa dolog történt. Bedobtak a postaládánkba néhány reklámújságot. Ez még nem olyan furcsa. A gyerekek behozták az újságokat ovi után. Ez sem furcsa. Este, fektetés után, miközben elpakoltam a konyhában és tettem volna arrébb a lapokat, megakadt a szemem egy szón: KARÁCSONY. Belelapoztam a küldeménycsomagba. Négy különböző nagyáruház prospektusai voltak benne,… Tovább »

Napos őszi reggelre ébredtünk. Csodásan indul a nap, ha besüt reggel az ablakon a fény és szelesen játszik a redőny rácsai között. Bár túl meleg nincs kint, de az ember szívét mégis melengeti a napocska. A gyerekek öltözködés közben felfedezik árnyékaikat a falon, bohóckodnak, integetnek; én csigát és lepkét formázok a kezeimből. Késő nyári hangulat… Tovább »

Amikor az ikrek egy évesek lettek, és már nem szoptattam, valamint nem féltem attól, hogy egy idegen miféle bacilusokat hozhat a házba, úgy éreztem, itt az ideje, hogy igénybe vegyek egy kis segítséget otthonra. Nem tipikus bébiszittert kerestem, aki játszik a gyerekekkel, amíg távol vagyok, hanem olyat, aki akár a jelenlétemben segít a gyerekek körül,… Tovább »

Egy új frizura csodákat tesz. Szerintem nem csak nőknek. Gyemekkoromban hosszú, fenékig érő hajam volt, frufruval. Aztán a frufru megszűnt, úgy hétéves korban, a hossz maradt. Először 21 évesen vágattam rövidre, nyáron, nem egészen vállig érőre. Melegem volt. Nagyon. És elegem volt a kontyból. Aztán telt-múlt az idő, és ahogy jöttek a gyerekek, úgy rövidült… Tovább »

Mi is a bizalom? Mikor, mivel kezdődik? Azzal, ha lakáskulcsot adunk a gyerekünknek és reméljük, hogy nem veszti majd el és arra használja, amire való? Ha elengedjük egyedül iskolába? Vagy ha pénzt adunk neki? Esetleg ha elengedjük a biciklit, hogy egyedül menjen most már? Ha elengedjük a kezét és hagyjuk egyedül járni? Mi a legkorábbi… Tovább »