200. poszt!!!!! Babánk most már 14 hós, igazi nagyfiú, vele az élet szép, vidám, érdekes és izgalmas, ami persze eddig is így volt. Nem tagadhatom, hogy az ikrek után felüdülés vele a lét (bár az idő nagy részében nem kettesben vagyunk, hanem négyesben 🙂 ). Nem csak azért könnyebb vele, mert már van tapasztalatom (bár ikres, de… Tovább »

Az úgy volt, hogy a gyerekek kérésére éppen pudingot főztem, és kisfiam már alig várta, hogy kész legyen. Az utolsó pillanatban még eldöntöttük, hogy teszünk bele kekszet is. Mivel még meleg volt a puding, a keksz hamar megpuhult benne. Én öntöttem a tálkákba, kislányom pakolta bele a kekszeket, kisfiam pedig a konyhapult mellett állva várta… Tovább »

Íme A karikás poszt folytatása! De aztán minden megváltozott. Eldöntöttem, hogy a babám méretei és a saját hordozási ismereteim keretei a csípőn hordozás kipróbálását teszik lehetővé. A kipróbálásra készülve először is megnéztem az interneten egy kötést bemutató videót, ahol láttam, hogy ez biztosan menni fog, mert egyáltalán nem nehéz! A második jel (egy égi jel), az időjárásváltozás… Tovább »

Amikor először megláttam a facebook-on Lujzus egyik kendőjét és rákattintva a képre, továbbmentem a fb oldalára is, ahol tüzetesen megnéztem mindent, azt mondhatom, nagyon tetszett, amit láttam. Szerintem szemet gyönyörködtető dolgokat készít. Én igazából még nem láttam hozzá hasonlót Magyarországon, aki saját anyagokból, különleges technikával, ennyi féle hordozóeszközt készítene. Itt nem csak arra gondolok, hogy készít… Tovább »

Egyik nap, amikor (nem először és vélhetően nem is utoljára) egyedül csináltam végig az esti szertartást… három gyerek, vacsora-fürdés-mese vs. tápi és alvás… most csak a babánkéra koncenrtálódik ez az írás… Mondhatom, számomra talán ez a nap mélypontja… Az esti programon általában én magam is nagyon elfáradok… Aznap, azt hiszem, a szokásosnál is sokkal jobban sikerült… ne csinálja utánam… Tovább »

Ilyen ez az időszak. Csak esik, esik és esik. Minden percben figyelni kell rá. De még akkor is esik, ha percekig kigúvadt szemmel nézem, és pont akkor… pont akkor hunyom be. Hiába állok, ülök ott mellette, mögötte, akkor is esik. Váratlanul. Ügyetlenül? Nem is tudom, hogy. Aztán meg persze sír. Sír, mert fáj neki. Felemelem,… Tovább »

Nos, kinek futkároz a hátán a hideg a cím hallatán? Tényleg olyan szörnyű utazni a babával? Vagy épp az ellenkezője igaz? Jelen bejegyzés keretei között arra vállalkozom, hogy megpróbáljak tippeket adni ahhoz, hogy az utazás a babával a lehető legjobb legyen! 1. Csak ismételni tudom magam, amikor azt írom: csak magadra hallgass. Ha úgy érzed, korai lenne még… Tovább »

Minden valamire való babakönyvben írnak arról, hogy mennyire fontos az esti szertartás, illetve annak kialakítása már a baba igen korai életszakaszában. Ettől a cselekvéssorozattól várnánk ugyanis azt, hogy a baba megtanulja, hogy vacsorázik, fürdik, utána pedig alszik egy nagyot. A nappali, rövidebb alvások előtt ugyanis nem fürdik. Vagy nem eszik. Tehát az esti az mindenképp… Tovább »

Egyszer réges régen, amikor az ikrek még pelenkás és igen pici korban voltak, férjem egyik bevásárló körútján útba ejtette azt a bizonyos bababoltot, ahol mi nagyon sok mindent vettünk és veszünk. Már nem emlékszem, mi kapcsán, de valamelyik eladó azt mondta neki, hogy az a jó, amikor még pelusosak a gyerekek, mert a pelenkázás által különleges… Tovább »

Ha belegondolok, a világon minden embernek van neme. Csak a babáknak nincs. Ezzel egyszerűen csak azt akarom mondani, hogy most még, mivel pici, nem úgy gondolok rá, hogy kisfiam, vagy kislányom, hanem: babám. Ő az én babám. A mi babánk. A mi kisbabánk. És nem furcsa. Semmi különös, csak észrevettem, hogy így van. De talán nem én vagyok… Tovább »

Az első rész folytatásában… azaz, ha már megfogantak, megszülettek a gyerekek, akkor merül fel a szoptatás kérdése. Bár van, akinek ez nem kérdés. Úgy látszik, rajtam kívül is sok embert foglalkoztat ez a téma, hiszen az erről szóló bejegyzésem volt az egyik legolvasottabb az idén. Még hozzászólás is érkezett hozzá! https://nofeleseganya.cafeblog.hu/2013/10/16/szoptatas-avagy-kuzdelem-az-anyatejert/... Tovább »

A decemberi ünnepek táján fogan a legtöbb baba. Talán nem véletlenül. Ilyenkor általában szabadságon vagyunk, együtt vagyunk, egymásra figyelünk, pihenünk, kikapcsolódunk. Ugye? Aztán… úgy 8-9 hónap múlva, ha megszületik a baba, elkezdődik egy egészen más időszak. Nekem ez volt életem legdurvább időszaka. A bejegyzést természetesen nem elrettentésnek szántam! 🙂 https://nofeleseganya.cafeblog.hu/2013/10/12/eletem-legdurvabb-idoszaka/ (Ezt az évet az eddigi… Tovább »

Mit szeret a babám? Elsősorban a zöldségeket! Meglepő, nem? A gyümölcsöket ugyan megeszi, de általában fintorog közben. Én azt gondolom, talán túl édes neki az ízük. Tél lévén ugyanis bébiételes őszibarackot és szilvát kap, ezeket pedig hol almával, hol körtével keverem, és még teszek bele némi gabonapépet is. A cseresznye és a meggy nemsokára következik,… Tovább »

Babánk immár hat hónapos lett. A kommunikációja immár nem csak egysíkú sírás, hanem sokkal több annál! Soha nem volt egy sírós fajta. Csak akkor sír, ha álmos, vagy, ha éhes, de már nagyon. Viszont sokat mosolyog. Bárkire, aki mosolyog rá. Ennek persze mindenki nagyon örül. Én, apa, a tesók, más családtagok, az utcán sétáló néni,… Tovább »

Főzök a babámnak. Te is? Ha nem, hidd el, érdemes. Hogy miért? Mert csodálatos élmény látni, ahogy az anyatej mellett-után (amit szintén Te “készítettél” neki), ízlelgeti-eszegeti az általad főzött gyümölcs- és/vagy zöldségpürét. Később pedig majd a családi ebéden is részt fog tudni venni, hiszen ezt is tudod majd úgy alakítani, hogy ő is ehessen a menüből…. Tovább »

Ahogy nőni-növögetni kezdett “kis családunk” létszáma, úgy változtak vendéglátási szokásaink is. Amikor még egy szál magamban, kis lakásomban éldegéltem, barátaim és családtagjaim látogattak meg. Ahogy emlékszem (bár az emlékek megszépülnek, ugye…), mindig kitakarítottam, rendet raktam, és nagyrészt készítettem is valamit (általában sütit, szendvicset), valamint vettem innivalót is. Kezdő konyhatündérként egyik kedves barátnőmet például meghívtam ebédre,… Tovább »

Ma estefelé, amikor épp a kisbabámat etettem a vendégszobában (azért a vendégszobában, mert a nappaliban a másik két gyerek mesét nézett, férj pedig a konyhában vacsizott és nem volt kedvem felmenni az emeletre, hogy azért biztos ami biztos, hallótávolságon belül maradjak), nosztalgia-érzésem támadt. Nem is olyan rég… még a nyári kánikulában, amikor a “nagyok” a napköziben voltak,… Tovább »

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány, aki ahogy felcseperedett, elvégezte iskoláit, majd munkába állt. Élt-éldegélt boldogan, dolgozgatott, szabadidejét pedig a családjával, barátaival töltötte. Aztán egyszer csak, hogy-hogynem, megismerkedett egy királyfival. Egymásba szerettek, összeházasodtak. Nagyon boldolgok voltak. A királylány nemsokára áldott állapotba került. Ekkor még boldogabbak lettek. A legboldogabbak azonban akkor lettek, amikor… Tovább »

Az anyatejes táplálás felbecsülhetetlen a kisbaba számára. Minden csepp anyatej megfizetethetetlen érték a picinek. És ezt nem tudja senki mástól megkapni, csak az anyukájától. Sokan gondolják, hogy nem könnyű szoptatni. Sokak szerint meg könnyű. Valójában, ha belegondolsz, bármibe fogsz, semmi sem könnyű. Semmi sem egyszerű. Minimum át kell gondolnod, megtervezned az adott dolgot. Már ez is… Tovább »

Új szerelmem van. Így hívják: mei-tai. De nem csak egy általános, hétköznapi mei-tai. Ez egy bizonyos mei-tai. Ami most már az enyém. Gyönyörű és kényelmes. Sötétkékek a pántjai és kék kismadarak vannak a hátulján. Párnázott. Egyszóval tökéletes. Komolyan mondom. Nagyon szuper. És ami korántsem mellékes: a babám is szereti. Hogy miért lett az enyém? Hát… Tovább »