Ha gyermekkel utazunk, mindenképp fel kell készülnünk néhány nem várt eseményre… A szituáció tehát a következő: nagy nehezen becsomagoltatok, beültetek, elindultatok, és akkor… Gyermeked szól, mert – éhes, – szomjas, – pisilnie kell, – kakilnia kell, – melege van, – fázik, – nyomja az ülés, – rosszul van, – fáj a feje, füle, haja, –… Tovább »

Családban, barátoktól hallottam furcsa történeteket gyermekekről. Amolyan para-történeteket, para-gyerekekről, para-jelenségekről. Ha a ti gyermeketekkel is történt hasonló, írjátok meg nekem! Nemrégiben barátnőm jött hozzánk, és azt kérdezte: “A te gyerekeid nem beszélnek szellemekről?” “Nem.” – mondtam. Erre ő: kolléganőjének vannak két éves iker unokahúgai. Egyik alkalommal ebédeltek, négyen. Két gyermek, anyuka, nagynéni. Erre az egyik… Tovább »

Véget ért a nagy nyári családi szappanopera mind az öt része (1. 2. 3. 4. 5.), így most már bizton jelenthetem: ikreink sikeresen abszolválták az első óvodai évet. Kiscsoport kipipálva! Ebből az alkalomból írom le az első óvodai hét történéseit, annak könnyűségét, nehézségét, ami ezzel járt. 2013. szeptember 2. Az ikrek első napja az oviban…. Tovább »

A családi szappanopera ötödik, egyben befejező része. Tegnap ott hagytuk abba, hogy miután családilag mandulagyulladást kaptunk, sikerült orvoshoz mennünk és antibiotikumot kapnunk mindenki számára, ezzel elkezdődött az öt napos gyógyulási kúra. De még mielőtt letelt volna az öt napos kúra és minden happy lett volna, a fülészetet követő napon, délelőtt, úgy tizenegy óra felé, amikor épp… Tovább »

A családi szappanopera negyedik részét olvashatjátok alább. Tegnap ott tartottunk, hogy miután az óvodai nyári ügyeleten töltött négy nap igen megviselte a gyermekeimet, úgy döntöttem, hogy egész nyárra itthon tartom őket. Bár ez igen nagy fölényhez juttatta a házban a felnőttekéhez képest a kiskorúak számát, tudniillik én egyedül vagyok, ők viszont hárman, de vállaltam a… Tovább »

Íme családunk nyári “szappanoperájának” harmadik része. Tegnap ott tartottunk, hogy az óvodai ügyelet negyedik napjának reggelén kislányom sírva ment el. Majd a következő nap… Szombaton, a délutáni alvás után beütött a krach. Kislányom, aki nagyon szeret aludni és mindig jó alvó volt, ordító sírással ébredt. Azt kiabálta: “Anya, anya!” – és panaszolta, hogy nagyon fáj… Tovább »

A családi “szappanopera” második része. Tegnap nagyjából ott hagytam abba, hogy mentem a gyerekekért az óvodai nyári ügyelet első napjának délutánján. Kint voltak az udvaron. Kisfiam a barátjával játszott, kislányom egy kis asztalnál ült az ajtótól jobbra, egyedül, és egy tálból cseresznyét evett. Az épp ott lévő óvónőtől megkérdeztem, hogy voltak a gyerekek, azt mondta,… Tovább »

Ahogy a múlt héten ígértem, az antibotikumos napi szösszenet történetét hozom nektek. Családi “szappanopera”, első rész. Azt hiszem, minden azzal kezdődött, hogy vége lett az iskolának, és ezzel az óvodában is megkezdődött az ügyeleti időszak. Bár korábban érdeklődtem az egyik óvónőnknél arról, hogy mi várható, csak annyi volt a válasz, hogy kevés gyerek lesz ott,… Tovább »

Kérdem én: miért baj az, ha valakinek (nullánál, egynél, kettőnél) több gyereke van? Mióta megszülettek az ikreim, meglepődve szembesülök azzal, hogy kis hazánkban az egy- vagy maximum kétgyermekes családmodell az elfogadott (és persze újabban a nulla gyerek is kezd divatba jönni). Értem én, hogy pénz, idő, energia minden gyerek, de egy babás anyukának, aki azok miatt a… Tovább »

Hogy miért alszik wc-papír gurigával a gyerek már két napja (és még ki tudja meddig; ugyanis egy újabban igen dacos háromésfélévesről van szó)? Nem, nem azért, mert bepisilt és ez a büntetés. Még nem is alvósállat helyett használja. Akkor?! Hát az úgy volt, hogy szoktam időnként DIY oldalakat, blogokat olvasgatni, ahol gyerekekkel vagy gyerekeknek készítenek ezt-azt… Tovább »

Várom a hideget, és a havat. Magyarán: az igazi telet. Már olyan régóta ígérgetik az időjósok! Én mondjuk csak az internetes előrejelzéseket követem, de eddig még szinte egyetlen egy hóesésről szóló hír sem vált valóra. Hogy miért várom ennyire a telet? Nem azért, mert szeretem a hideget. Nem is azért, hogy a gyerekek végre hóembert… Tovább »

Ebben az időszakban minden gyermekes család otthonában központi helyen áll a porszívó, és akár minden nap használatba is kerül. De nem a hagyományos módon, hanem orrszívó-porszívóként. Nincs ez másképp nálunk sem. Egyik nap, amikor itthon voltak a gyerekek az óvodából és orrszívásra került a sor, a következő történt: a két háromévesem levette az orrszívót a helyéről,… Tovább »

A titokzatos csizmaevő szörny  címmel várhatóan hétfőn, december 2-án egy új, különleges mesekönyv jelenik meg. Benne van az én mesém is. A könyv már előrendelhető, itt: http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/gyerekirodalom/mesek/a-titokzatos-csizmaevo-szorny-igaz-tortenetek-valodi-gyerekekrol Egy kis kedvcsináló: Különleges mesekönyv igaz történetekkel valódi gyerekekről: Marciról, Julcsiról, Csabiról, Zsófiról, Bencéről, Norbiról, Napsugárkáról, Áronról, Balázsról, Liliről, Nándiról, Violáról, Lackóról és Vincéről.  A titokzatos csizmaevő szörny… Tovább »

Azt mondhatom, szerencsés vagyok. Három gyermekem közül ugyanis kettő “jó evő”. Vagy hogy is fogalmazzak? Jól eszik. Szeret enni. Nem válogatós. A harmadik viszont igen. Kínszenvedés belediktálni valami (rendes) ételt. Régebben nem is tudtuk, miből merít energiát, mert a tányéron rendszeresen ott maradt az étel. Később, miután belekóstolhatott, folyton csak az édességet, a csokit, a… Tovább »

Szokásos hétköznapi reggel. Babánk kel, átmegyek hozzá, megetetem, pelust cserélek. A pelenkázás közepén tartok, amikor hallom, hogy nyílik a gyerekszoba ajtaja. Kezemet szigorúan a babán tartva – nehogy leessen a pelenkázóról (nehogy, te jó, ég, már úgy rugdalózik, hogy nagyon figyelni kell rá), – tehát egyik kezemet szigorúan rajta tartva, nyújtózkodva, kitekeredve kinyitom az ajtót és kinézek…. Tovább »

Laci három éves lett, és elkezdett óvodába járni. Ahogy otthon is, az óvodában is sokszor autókkal játszott. Felfedezett egy nagy, összerakós autópályát, felépítette és azon versenyeztette a kocsikat. Egy nap, miközben játszott, odament hozzá Karcsi és megszólította: – Laci, adj nekem is egy autót, hadd játsszak itt én is! Versenyezzünk! – Nem adok! – mondta Laci…. Tovább »

Jó, hogy van kertünk. Régen azt gondoltam, a gyerekek miatt kell. De most már tudom: magunk miatt is. Nagy öröm a kert. Nekem szinte minden érzékszervemre hat. Amikor kimegyek, a szemem gyönyörködik a fákban, bokrokban, virágokban. Az orromon keresztül magamba szívom a növények illatát. A fülemmel pedig hallgatom a madarak csiripelését. Nyáron megízlelem a gyümölcsfák… Tovább »

Napos őszi reggelre ébredtünk. Csodásan indul a nap, ha besüt reggel az ablakon a fény és szelesen játszik a redőny rácsai között. Bár túl meleg nincs kint, de az ember szívét mégis melengeti a napocska. A gyerekek öltözködés közben felfedezik árnyékaikat a falon, bohóckodnak, integetnek; én csigát és lepkét formázok a kezeimből. Késő nyári hangulat… Tovább »

Eltelt lassan egy hét, így már bizton állíthatom: túléltem az őszi szünetet. A szünet nálunk már pénteken elkezdődött, ugyanis miután csütörtökön szólt az óvónő, hogy kisfiam végigköhögte a délutáni alvást, illetve; miután estére az egész testén kiütések jelentek meg és az egész csütörtökről péntekre virradó éjszakát végigköhögte, és sajnos nem volt itthon semmi, amit adni tudtam… Tovább »

Ahogy nőni-növögetni kezdett “kis családunk” létszáma, úgy változtak vendéglátási szokásaink is. Amikor még egy szál magamban, kis lakásomban éldegéltem, barátaim és családtagjaim látogattak meg. Ahogy emlékszem (bár az emlékek megszépülnek, ugye…), mindig kitakarítottam, rendet raktam, és nagyrészt készítettem is valamit (általában sütit, szendvicset), valamint vettem innivalót is. Kezdő konyhatündérként egyik kedves barátnőmet például meghívtam ebédre,… Tovább »