Véget ért a nagy nyári családi szappanopera mind az öt része (1. 2. 3. 4. 5.), így most már bizton jelenthetem: ikreink sikeresen abszolválták az első óvodai évet. Kiscsoport kipipálva! Ebből az alkalomból írom le az első óvodai hét történéseit, annak könnyűségét, nehézségét, ami ezzel járt. 2013. szeptember 2. Az ikrek első napja az oviban…. Tovább »

A családi szappanopera ötödik, egyben befejező része. Tegnap ott hagytuk abba, hogy miután családilag mandulagyulladást kaptunk, sikerült orvoshoz mennünk és antibiotikumot kapnunk mindenki számára, ezzel elkezdődött az öt napos gyógyulási kúra. De még mielőtt letelt volna az öt napos kúra és minden happy lett volna, a fülészetet követő napon, délelőtt, úgy tizenegy óra felé, amikor épp… Tovább »

A családi szappanopera negyedik részét olvashatjátok alább. Tegnap ott tartottunk, hogy miután az óvodai nyári ügyeleten töltött négy nap igen megviselte a gyermekeimet, úgy döntöttem, hogy egész nyárra itthon tartom őket. Bár ez igen nagy fölényhez juttatta a házban a felnőttekéhez képest a kiskorúak számát, tudniillik én egyedül vagyok, ők viszont hárman, de vállaltam a… Tovább »

Íme családunk nyári “szappanoperájának” harmadik része. Tegnap ott tartottunk, hogy az óvodai ügyelet negyedik napjának reggelén kislányom sírva ment el. Majd a következő nap… Szombaton, a délutáni alvás után beütött a krach. Kislányom, aki nagyon szeret aludni és mindig jó alvó volt, ordító sírással ébredt. Azt kiabálta: “Anya, anya!” – és panaszolta, hogy nagyon fáj… Tovább »

A családi “szappanopera” második része. Tegnap nagyjából ott hagytam abba, hogy mentem a gyerekekért az óvodai nyári ügyelet első napjának délutánján. Kint voltak az udvaron. Kisfiam a barátjával játszott, kislányom egy kis asztalnál ült az ajtótól jobbra, egyedül, és egy tálból cseresznyét evett. Az épp ott lévő óvónőtől megkérdeztem, hogy voltak a gyerekek, azt mondta,… Tovább »

Ahogy a múlt héten ígértem, az antibotikumos napi szösszenet történetét hozom nektek. Családi “szappanopera”, első rész. Azt hiszem, minden azzal kezdődött, hogy vége lett az iskolának, és ezzel az óvodában is megkezdődött az ügyeleti időszak. Bár korábban érdeklődtem az egyik óvónőnknél arról, hogy mi várható, csak annyi volt a válasz, hogy kevés gyerek lesz ott,… Tovább »

Az óvoda előtt ikreink egyetlen közösségnek lettek tagjai, viszonylag rövid időre, hiszen, mintegy három hónapig jártak egy közeli családi napközibe. A napközibe járás mellett azért döntöttünk, mert szerettük volna, ha a gyerekek kicsit megszokják a közösséget még az óvoda, vagyis a “mélyvíz” előtt, megszokják azt, hogy egy intézményben, anya nélkül vannak, más gyermekekkel és néhány… Tovább »

Tézis: Nincs rosszabb egy beteg férjnél. Azt hiszem, ezzel minden nőtársam és férfitársam is egyetért. A nők azért, mert tudják, miről beszélek. A férfiak azért, mert nem szeretnek betegek lenni. Szeptember óta első óvodai évüket töltik ikreink, annak minden pozitív és negatív hozadékával együtt. Pozitív, hogy felvették őket, járhatnak, szeretnek járni, szeretik az óvónőket, a… Tovább »

A gyerekek elvileg három éves korban képesek együtt játszani. Akinek több gyermeke van, vagy látott már gyerektársaságot, az tudja, hogy akár már sokkal korábban is. Az ikrek között ugyebár különleges kapcsolat van. Már az anyaméhben is együtt fejlődnek, születés után is hamar felveszik egymással a kapcsolatot. A mi esetünkben, amikor megszületett az első baba, sírt-sírt nagyon,… Tovább »

Kérdem én: miért baj az, ha valakinek (nullánál, egynél, kettőnél) több gyereke van? Mióta megszülettek az ikreim, meglepődve szembesülök azzal, hogy kis hazánkban az egy- vagy maximum kétgyermekes családmodell az elfogadott (és persze újabban a nulla gyerek is kezd divatba jönni). Értem én, hogy pénz, idő, energia minden gyerek, de egy babás anyukának, aki azok miatt a… Tovább »

Várom a hideget, és a havat. Magyarán: az igazi telet. Már olyan régóta ígérgetik az időjósok! Én mondjuk csak az internetes előrejelzéseket követem, de eddig még szinte egyetlen egy hóesésről szóló hír sem vált valóra. Hogy miért várom ennyire a telet? Nem azért, mert szeretem a hideget. Nem is azért, hogy a gyerekek végre hóembert… Tovább »

Szokásos hétköznapi reggel. Babánk kel, átmegyek hozzá, megetetem, pelust cserélek. A pelenkázás közepén tartok, amikor hallom, hogy nyílik a gyerekszoba ajtaja. Kezemet szigorúan a babán tartva – nehogy leessen a pelenkázóról (nehogy, te jó, ég, már úgy rugdalózik, hogy nagyon figyelni kell rá), – tehát egyik kezemet szigorúan rajta tartva, nyújtózkodva, kitekeredve kinyitom az ajtót és kinézek…. Tovább »

Laci három éves lett, és elkezdett óvodába járni. Ahogy otthon is, az óvodában is sokszor autókkal játszott. Felfedezett egy nagy, összerakós autópályát, felépítette és azon versenyeztette a kocsikat. Egy nap, miközben játszott, odament hozzá Karcsi és megszólította: – Laci, adj nekem is egy autót, hadd játsszak itt én is! Versenyezzünk! – Nem adok! – mondta Laci…. Tovább »

Néha szeretek kicsit előre tervezni, vagy elgondolkodni dolgokon, mi lesz, ha a gyerekek nagyobbak lesznek, mi lesz ha ez lesz, az lesz, hogy fogom megoldani, ha… A minap az óvodába menet jutott eszembe egy dolog, ami nemsokára egy valós, megoldandó problémává válik számomra. Az óvodában a gyerekeim csoportszobája az emeleten van. Ezért minden nap, amikor megyek… Tovább »

Jelentem, néhány nap stagnálás után ma már határozottan jobban volt mindenki. A köhögés, torokfájás, hőemelkedés, gyengeség immár a múlté, már csak egy kis orrfolyás maradt. Így a porszívó még mindig elöl van, a lakás mindkét szintjén virít belőle egy-egy példány. A gyerekek választhatnak, hogy épp melyikkel szeretnének orrszizini. Férj és baba továbbra is jól vannak…. Tovább »

Az óvodakezdés utáni 8. nap estéjén kisfiamnak folyott az orra, kicsit köhögött, rossz volt a közérzete, bágyadt volt. Gondoltam, a hét utolsó két napján maradjanak itthon, utána hétvége, így négy nap bőven elég lesz arra, hogy kikezeljük ezt a kis náthát. Bizony, nagyot tévedtem. Akkor még nem tudtam, hogy a következő napokban mi vár ránk. Egy… Tovább »

Az óvoda áldásos hatásainak köszönhetően a második hét közepén kisfiamnak elkezdett folyni az orra és fellépett némi köhögés is. Egy át-orrszívó-porszívózott éjszaka valamint esti-reggeli bágyadt tekintet és nyöszörgés után úgy döntöttem, a héten már ne menjen oviba. Kislányom se ment, mert nem akart egyedül menni. Így a pici babánkkal együtt immár négyesben maradtunk itthon. Hozzáteszem,… Tovább »

Mint olvasható volt korábban, az első három nap teljesen rendben ment. Mármint az oviban. Itthon folytatódott az ördögösdi. Negyedik nap – a mélypont. Kisfiam nagyon fáradt volt már reggel is, az óvónéni is észrevette rajta. Délelőtt bepisilt. Kétszer. Ebédnél majdnem elaludt. Aztán alvás közben is bepisilt. Milyen jó, hogy bevittem gumilepedőt. És milyen jó, hogy… Tovább »

Röviden: a gyerekeim az óvodában angyalok, itthon ördögök. Még mindig jobb, mint ha fordítva lenne. Egyszer sem volt sírás. Egyszer sem pisiltek be, még alváskor sem. Amikor értük megyek, fel vannak dobva, kisfiam azt kérdezi, hogy miért megyünk haza. Amikor megkérdezem, holnap is jönnek-e, kórusban igeneznek. Szimpatikus nekik az óvónő és első naptól tudják a… Tovább »

2013. szeptember 2. Az ikrek első napja az oviban. Persze voltunk már körülnézni a beiratkozáskor, az ebédbefizetéskor, és akkor is, amikor kiírták, hogy kiket vettek fel. Voltunk péntek délelőtt az ismerkedésen is. Mögöttünk kb. 3 hónap családi napközi. De azért csak izgul az ember (a szülő). Látom, a kisfiam kicsit fél. De azért megy, nem lehet… Tovább »