Családban, barátoktól hallottam furcsa történeteket gyermekekről. Amolyan para-történeteket, para-gyerekekről, para-jelenségekről. Ha a ti gyermeketekkel is történt hasonló, írjátok meg nekem! Nemrégiben barátnőm jött hozzánk, és azt kérdezte: “A te gyerekeid nem beszélnek szellemekről?” “Nem.” – mondtam. Erre ő: kolléganőjének vannak két éves iker unokahúgai. Egyik alkalommal ebédeltek, négyen. Két gyermek, anyuka, nagynéni. Erre az egyik… Tovább »

Ahogy a múlt héten ígértem, az antibotikumos napi szösszenet történetét hozom nektek. Családi “szappanopera”, első rész. Azt hiszem, minden azzal kezdődött, hogy vége lett az iskolának, és ezzel az óvodában is megkezdődött az ügyeleti időszak. Bár korábban érdeklődtem az egyik óvónőnknél arról, hogy mi várható, csak annyi volt a válasz, hogy kevés gyerek lesz ott,… Tovább »

– Vigyázz, ne lökd meg a kezemet, mert benne van a kanál, és kiesett belőle a joghurt! – Hova? – ?? – Bocs, most nem tudok vigyázni, mert nem vettem észre, hogy ott vagy. 🙂 – Anya, az a baj, hogy Misi még nem tanulta meg, hogy nem szabad verekedni. – Anya, engem Lili csúfol!… Tovább »

Egészen addig az időpontig, amikor megtudtam, hogy ikreink lesznek, két gyermeket terveztem: egy fiút és egy lányt. De mivel ez elsőre összejött, így azt gondoltam, egy második szülést még bevállalhatok. Másrészről valamilyen rejtélyes okból valahogy nagyon is akartam kistestvért az ikreknek. Amikor aztán újra terhes lettem, eleinte azon izgultam, hogy másodszorra szimpla gyermekünk legyen. Szerencsére… Tovább »

Csak az első két évet kell túlélni, avagy: ha túléled az első két évet, nyert ügyed van. Így szól az ikres szülők egyik szupertitkos, szigorúan szájhagyomány útján terjedő szentenciája, szabálya, mantrája (ahogy tetszik). Akkor hallottam először ezt a mondatot, amikor terhes voltam az ikrekkel. Akkoriban a nagy pocakommal lakást es bútorokat kerestünk, így számtalan helyen megfordultunk…. Tovább »

EZ A BLOG 150. POSZTJA! Ugye mindet olvastátok?! 🙂 Ahogy azt a Főzésem története című posztban írtam, harmadik gyermekem születése után kipróbáltam néhány ebédházhozszállítással foglalkozó céget, és az egyik étlapján találtam egy sárgarépás-cukkinis egytál ételt, amit sült hússal tálaltak. Én nagyon szeretem a süt húst és a rakott dolgokat is, ez az étel pont e kettő keverékének… Tovább »

Egy év. Ennyi telt el a második szülésem óta. (Elsőre ikreink lettek, így lett három porontyunk.) Az első terhességem alatt 22 kilót híztam, a második alatt 17-et. Az első után 17-et tudtam leadni, a második után… ööö… ezidáig tizet. A maradék hetet mostanában (a következő fél év során) tervezem. (Ha mindez sikerül, akkor még 5… Tovább »

Míg a különböző internetes fórumokon gyakran olvasni olyan cikkeket, híreket, melyek arról szólnak, hogy milyen nehéz is manapság párt találni, milyen nehéz egyedül lenni, szinglinek lenni, főleg olyanoknak, akiknek az egyéjszakás és a csak-szex-és-más-semmi-típusú kapcsolatok nem elégítik ki az igényeit, addig viszonylag kevesebbet hallani arról, hogy ha már van párunk és házasok vagyunk és jönnek a gyerekek, egy, kettő… Tovább »

Kérdem én: miért baj az, ha valakinek (nullánál, egynél, kettőnél) több gyereke van? Mióta megszülettek az ikreim, meglepődve szembesülök azzal, hogy kis hazánkban az egy- vagy maximum kétgyermekes családmodell az elfogadott (és persze újabban a nulla gyerek is kezd divatba jönni). Értem én, hogy pénz, idő, energia minden gyerek, de egy babás anyukának, aki azok miatt a… Tovább »

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam, ahogy cseperedtek a babáim, egy idő után jelentkezett egy bizonyos igény arra nézve, hogy a terhesség alatt felszedett és még le nem ment plusz kilók számát legalábbis csökkentsem. Mint egyszerű földi anyuka, aki sem a szigorú diétákat, sem az órákig tartó edzéseket nem vállaltam, és a két gyerek,… Tovább »