Miért nem lesz mostanában háziállatunk?

Kis családunk öt főből áll. Az ötből jómagam, édesanyaként, az ötödik helyet foglalom el. Ha lenne háziállatunk, akkor még az is beelőzne.

Életkép. Vacsorázunk. Babánknak levest melegítek. Aztán az ikreknek is. Mire a nagyok elé odateszem, baba már meg is ette! Gyorsan megmelegítem neki a másodikat. Apáé következik, majd a gyerekeknek a második. Valaki mindig kér valamit. Kenyeret, szalvétát, ketchupot, majonézt. Valakinek mindig elfogy valami a tányérjáról. Husi, köret, savanyúság. Persze babánk eszi meg legelőször, és ki akar szállni az etetőszékből, mert jóllakott. Ilyenkor azért még lecsúszik egy-két falat, igyekszem őt még gyümölccsel, esetleg desszerttel némi türelemre bírni. Amikor a “hangulat” már kezd a tetőfokára hágni, kisfiam hirtelen megkérdezi: “Anya, te nem eszel?” “Nem, én nem.” – válaszolom gyorsan, és elkezdem elpakolni az edényeket a mosogatógépbe. Azért, hogy ne éjszaka kelljen nekiállni, akkor, amikor már lefeküdtek a gyerekek.

Persze van olyan is, hogy valami jobban sikerül, és le tudok ülni enni egy keveset. És itt jön a képbe a háziállat. Ha lenne háziállatunk, még neki is kellene vacsorát adnom. Magam számára végképp nem maradna időm. És akkor az ötödikről már a hatodik helyre csúsznék vissza, azt pedig semmiképp sem szeretném.

 (A kép forrása: nlcafe.hu)

Pedig aranyos állatok vannak. Nem is mind nagy, nem is mind büdös, nem is mind harapós…

Ha a gyerekek választanának, akkor a háziállat-kérdés a következőképp alakulna:

– kisfiam szeretne: nyuszit, tengerimalacot és cicát;

– kislányom szeretne: nem is tudom, lehet, hogy ő nem szeretne állatot?

– babánk cicát vagy kutyát;

– férj: kutya vagy macska, de a gyerekekkel rá tudnánk beszélni szerintem nyuszira is. Végülis mindegy, csak állat legyen.

Én meg azt mondom, de persze csak nagyon halkan: vagyunk itthon elegen, nem kell, hogy többen legyünk.

Persze, állítólag nagy és okos gyerekek képesek szépen gondozni egy állatot, de a mi gyermekeink még nem értek ebbe a korba. Egyelőre anyának kell mindenkit elkészítenie, és ő készül el utoljára. Így aztán, egy darabig még biztos ötösben tengetjük napjainkat, nekem pedig van egy titkos célom: igyekszem előretörni! 🙂

Egyébként az sem igaz, hogy nincsenek nálunk állatok. Kertünkben sok madár, néhány sün, és számtalan apró bogár (pl. hangya, darázs, szúnyog, pók, csiga, giliszta) él. Most, az őszi szünetben még ez a nagy varangy is felbukkant.

Neked van háziállatod?

Ha tetszett, nézz be a Nő Feleség Anya Blog Facebook-oldalára is! ITT.

Szavazz rám a Goldenblogon! ITT.